A történelmi tettet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Kárpátia zenekar szervezésében és felhívására mintegy 800-1000, nagyrészt a Kárpát-medencében élő magyar fiatal hajtotta végre, de sok Nyugat-Európában és a tengeren túl élő magyar, illetve helybéli francia csatlakozott a felvonuláshoz.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), mint immáron öt esztendeje minden évben, idén is megrendezte Budapesten a trianoni utódállamok nagykövetségeit útba ejtő emlékeztető és tiltakozó felvonulását. 2006-ban azonban nem ért véget a demonstráció Budapesten. Emiatt a négy naposra és mintegy háromezer kilométeresre húzódott felvonulás június 2-án 18 órakor - rendkívüli hidegben és szakadó esőben - kezdődött a fővárosi Regnum Marianum keresztnél, ahonnan több száz résztvevő vonult először a szerb, majd a román és a szlovák nagykövetségekhez. A külképviseletek előtt Kispalkó Szilveszter, Lokodi Ferenc Attila és Bedécs László  a HVIM délvidéki, erdélyi és felvidéki vezetői - olvasták fel petícióikat, amelyet az érintettek idén sem óhajtottak átvenni, így a HVIM postán juttatta el a diplomatáknak. A felvonulással egy időben indult el az első kamion, amely ezúttal Délvidék irányába szállítja annak a könyvgyűjtő akciónak az első könyvszállítmányát, amely során a HVIM megközelítőleg 100 ezer darab könyvet gyűjtött össze. A budapesti felvonulás végén - sőt már azzal egy időben is - buszokra, repülőkre és személygépkocsikba szálltak azok, akik a felvonulást a franciaországi Versailles-ban kívánták folytatni.

Az Európát átszelő demonstráció következő állomásaként június 4-én 15 órától kezdődően gyülekeztek a világ különböző pontjairól összegyűlt, zászlókkal, transzparensekkel felszerelkezett, jelentősrészt népviseletbe öltözött magyarok a Versailles-i központi palota előtti hatalmas téren a több ezer turista, valamint a helybeliek legnagyobb döbbenetére. Annak érdekében, hogy ők is értsék, miről van szó, a magyarok több ezer szórólapot osztottak szét a járókelők között. A francia, angol, német, olasz és magyar nyelvű röpiratok több ezer - a világ legkülönbözőbb területeiről való - turistával, illetve helybélivel tudatták, hogy mit tettek Trianonban Magyarországgal. Egyúttal a megmozdulás szervezői a röplapokon keresztül öt nyelven igyekeztek támogatókat gyűjteni a magyar ügyhöz a következő sorokkal: "Szívünkben nincs gyűlölet. Csak a földünket szeretnénk visszakapni, testvéreink millióit szeretnénk újra keblünkre ölelni. Kérjük, terjessze ezt a kis szórólapot, segítsen, hogy honfitársai és hazájának politikusai tisztán lássanak ebben a kérdésben. Megértő támogatását köszönjük."

Délután fél négy körül már Versailles központi terén álltak azok a buszok, amelyek a magyarokat szállították. Egy-két kivétellel a francia rendőrség által kordonokkal elkerített területre terelték őket. A hatóságok egyébként óriási erőkkel készültek a megmozdulásra. Órákkal a kezdés előtt már szirénázó buszokkal és személygépkocsikkal szállították a francia készenléti rendőrség pajzsokkal, sisakokkal és tömegoszlató fegyverekkel felszerelkezett tagjait a környékre. Bár a médiumok szerint a francia rendőrség azt nyilatkozta, hogy kb. harminc rendőrük kísérte a menetet, a felvonulás útvonalán és a környező utcákban legkevesebb 150 egyenruhást számolhattunk össze. És akkor még nem beszéltünk a civil ruhás rendőrökről, akik több alkalommal is intézkedtek, s nem említettük azt a tényt sem, hogy a jelek szerint jó néhány ország titkosszolgálati gépezetét mozgatta meg a HVIM akciója. A főtéren ugyanis folyamatosan, szúrópróbaszerűen igazoltatták és megmotozták az érkező magyarokat, s a beérkező buszokra felszálló francia rendőrök kezében már ott voltak az utaslisták is, amely azért megdöbbentő, mert Budapesten sok esetben az utolsó percekben dőlt el, hogy ki, melyik buszon lesz. De nem csupán a titkosszolgálatok készültek fel, a rendőrség ugyanis lerohant, falhoz állított, majd bilincsben elhurcolt egy magyar fiatalembert, mert az a bugylibicskájával falatozni kezdett a palota tövében.

A francia hatóságok túlreagálása vélhetően erődemonstráció volt, csupán a miheztartás végett. Pedig a magyar tömeg nem akart randalírozni, törni-zúzni, mint a franciaországi bevándorlók. Ehelyett rendhagyó fegyelemmel, de példamutató határozottsággal indult meg a hömpölygő magyar áradat a Trianon-kastély felé. Miután Toroczkai László HVIM-elnök a Versailles-i kastély kerítésére felkapaszkodva kiadta a jelszavakat, s elkiáltotta magát: "Justice for...", ezer torokból tört föl a válasz: "Hungary!" Franciaország szívében megremegtek az ódon épületek ablakai. Aztán a kalandozások kora óta először zúgott föl ismét ősi magyar kürt Párizs környékén, amikor egy több mint ezer éves kürt hű másolatát megfújta egy magyar tüntető. A jelre meginduló sok száz magyar elől ijedten szaladtak szét az afrikai származású giccsárusok, akik addig agresszíven igyekeztek minden turistára rásózni a kis műanyag Eiffel-torony másolatokat. A felvonulók irtózatos erővel skandálták a "vesszen Trianon", a "ria-ria-Hungária" és a "Justice for Hungary" jelmondatokat. 86 esztendő elfojtott, igazságkereső szavai voltak ezek.

A bámészkodó turisták és helybeliek döbbenten fogadták a felvonuló tömeget, és a legtöbben a piros-fehér-zöld színek miatt olaszoknak vélték a tüntetőket. Szerencsére felvilágosították őket. Ismét kiderült, hogy a HVIM és a Kárpátia zenekar micsoda óriási, legkevesebb 86 esztendős mulasztást igyekezett ezzel a tettel egy kicsit helyrehozni, hiszen a világon az emberek semmit sem tudnak Trianonról. Voltak azonban olyan franciák is, akik jelezték, hogy szeretnék támogatni a magyarok ügyét. Egy francia ifjúsági szervezet éppen arra sétáló vezetője pedig elmondta, hogy ha tudtak volna minderről, az egész szervezetük csatlakozott volna a felvonuláshoz, s a jövőben minden segítséget megadnak a szervezőknek. Szégyen, hogy Magyarországról mindössze néhány újságíró volt jelen a helyszínen, s a francia média sem erőltette meg magát túlságosan. Bezzeg például a román médiumok jelentős része vezető hírként számolt be a Versailles-ban történtekről. Az újságírók főként utólag kaptak észbe, így végül - a trianoni akció sikerét látva - a magyarországi és a francia sajtó nagy része is hírt adott a történelmi eseményről.

A felvonulók éppen időben érkeztek a Trianon palotához, amely jelenleg szállodaként üzemel. Az igazgató rendkívül ideges volt, amikor meglátta a sok száz magyar tüntetőt, és könyörögve kérte a főszervezőket, hogy a kastély területén már ne skandálják a jelszavaikat. Így a tömeg elnémulva vonult be az udvarra, amikor azonban az utolsó ember is bejött, Toroczkai László elkiáltotta magát a lépcső tetejéről: Justice for... Az ezer torokból feltörő válasz megremegtette a Trinon kastély falait: Hungary!

A helyszínen, a Trianon-palota jelenleg konferenciateremként üzemelő nagytermében már készen állt a színpad és a hangosítás, s ott várakoztak díszmagyarban a Kárpátia zenekar tagjai is. A szervezők komoly összeget fizettek a bérleti díjért, így joggal ereszthették el a fülük mellett az igazgató és a személyzet aggódó kéréseit, akik folyamatosan csendre próbálták inteni a magyarokat. - Ráadásul a legkevesebb, hogy most csöndben maradnak és elviselik a tüntetést, azok után, amit Trianonban tettek a magyarokkal! - mondta az egyik szervező.

Miután a tüntető tömeg megtöltötte a Trianon palota nagytermét, pontban 16 óra 32 perckor (a diktátum aláírásával egy időben) Herczeg Flóra népdalénekes elénekelte az ősi Himnuszunkat, majd Pörzse Sándor televíziós személyiség, a műsor vezetője szólt az egybegyűltekhez. A rendezvény szóvivője hangsúlyozta: a demonstráció elsődleges célja a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni arra az igazságtalanságra, amely Magyarországgal 1920-ban történt. A Trianonban tartott két órás megemlékezésen először az elszakított területek lakóinak nevében mondott beszédet Andrási Attila a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, aki egyben a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke is. A beszédeket mindvégig franciául is tolmácsolták. Ezt követően felolvasták Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnökének köszöntő sorait. A rendezvényt egyébként Tőkés László püspök Erdélyből és Eva Maria Barki Bécsben élő nemzetközi jogászasszony is írásban üdvözölte. Ezt követően az a francia politológushallgató, Nicolas lépett a színpadra, aki a megmozdulás szervezésében is sokat segített. A "magyar ellenállás" feliratú HVIM-es pólóban színpadra lépő francia fiatalembert szűnni nem akaró vastaps fogadta. Nicolas Francois Mitterand volt francia kormányfő véleményét olvasta fel, amelyben Mitterand elítélte a Versailles-i békeszerződéseket. Ezután Jókai Zoltán a brüsszeli Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának ellenőre szólalt fel, aki beszéde elején megköszönte a szervezőknek, hogy létrejöhetett ez a rendezvény, s meghívta a HVIM vezetőit az Európai Parlamentbe.

Toroczkai László, a HVIM elnöke külön köszönetet mondott a résztvevőknek, valamint a HVIM és a Kárpátia zenekar tagjainak a szervezést, s nem utolsó sorban a HVIM francia barátainak támogatását a figyelemfelhívó megmozdulás szervezésében. A HVIM elnöke kiemelte, hogy a magyar nemzet védte ezer éven át vérével és verítékével Európát, s elvárják, hogy igazságot szolgáltassanak a Kárpát-medencében, hogy újra békében élhessenek egymással az itt élő népek. Toroczkai szólt a magyarellenes incidensekről is. A HVIM elnöke beszéde végén a "trianoni békediktátum felülvizsgálatát és a trianoni határok eltörlését" követelte. A rendezvény zárásaként a Kárpátia zenekar adott közel egy órás fergeteges koncertet. A Trianon palotában izzott a levegő és remegtek a falak, így a gazdag szállóvendégeknek 2006. június 4-én nem lehetett nyugalmuk Trianonban. Ahogy nekünk sem lehet nyugalmunk 86 éve. Ezen a napon azonban egy kicsit törlesztettünk. Az a közel félmillió magyar is, akik a keleti végeken, Csíksomlyó hegyén imádkoztak a nemzet feltámadásáért és a versailles-i tüntetés sikeréért, és az a mintegy ezer magyar is, akik a történelemben először messze Nyugaton, Trianonban tüntettek, igazságot követelve Magyarországnak.