Az SZDSZ radikális adócsökkentésre vonatkozó ígérete helyett annak gyökeresen az ellenkezője valósul majd meg. Nemcsak adóemelésekre, hanem új adónemek bevezetésére kell számítani a kormányzati tervek alapján. Az életszínvonal romlását eredményezheti a magánszemélyek és társas vállalkozások megsarcolása a minimumadóval, valamint a 15 százalékos áfakulcs 15-ről 20 százalékra növelése. Utóbbi értelmében az élelmiszerek, s lényegében minden termék ára emelkedik. Az egyszerűsített vállalkozási adó is nagy arányban emelkedik, hiszen tíz százalékkal kell többet fizetniük az evásoknak, ám emellett még a járulékterhek is irdatlan nehézséget okoznak. Október 1-jétől várhatóan 125 000 forint után több mint negyven százalék járulékot kell fizetni. A hatmillió forint feletti éves jövedelemmel rendelkező személyeknek az újfajta szolidaritási adóval kell megbarátkozniuk, amely négyszázalékos pluszterhet róna ki rájuk. A második Gyurcsány-kormány csomagjában szerepel a házipénztáradó is, amelynek mértéke húsz százalék lesz, s évente egyszer kell befizetni. A hitelintézeteknek a kamattámogatás címén kapott pénzek után kell fizetniük húszszázalékos adót. Ezenfelül a szociális rendszer átalakítása is várható, radikálisan leszűkül a gázár-kompenzációban részesülők köre. Tizennégy százalékos villanyáremelés, harmincszázalékos gázár – amely jövő év végére a kilencven százalékot is elérheti – tíz százalék fölötti távfűtésidíj-emelés várható.

A szó elszáll? Kuncze Gábor, 2006. február 7.: „A szabad demokraták négy pontot helyeznek a kampány középpontjába: az olcsóbb és hatékonyabb államot, az egészségügy reformját, a gazdaság erősítését az adócsökkentés folytatásával, illetve a rászorultak támogatását.”
Kóka János, 2006. április 7.: „A liberálisok tudják, mi a teendő: kisebb állam, egykulcsos adó, az egészségügy reformja.”
Kuncze Gábor, 2006. április 24.: „A koalícióért az SZDSZ természetesen nem fog belépni, akkor megyünk, ha a programunk lényeges elemeinek megvalósítására esély van.” „Legyen a következő kormány az a kormány, amelyik képes arra, hogy a különböző területeken úgy növelje az emberek számára nyújtott szolgáltatások színvonalát, hogy közben azok racionális mértékűek és emellett finanszírozhatóak, az adófizetők pénzét jobban kímélik.”