"Ez az emlékmű több, mint emlékmű, ez a mai magyar élet csökevényes torzó jellegének, a megtiport állapotunknak a szimbóluma" - mondta Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke a Szabadság téren lévő, sír nélküli szovjet katonai emlékmű előtt tartott beszédében.

Hozzátette: a tér történelmi arculatát visszaállítani nem lehet, de a szovjet emlékmű elbontását, illetve áthelyezését követően a magyar szabadság és függetlenség emlékművét kell felállítani helyére.

Mi nem bontjuk le az emlékművet, ez a magyar kormány feladata - mondta az elnök, hozzátéve, azt szeretnék elérni, hogy ez év október 23-ig, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. és a nándorfehérvári diadal 450. évfordulójának emlékére az új emlékmű alapkövét letegyék.

Az elesett orosz katonák katonai emlékművét egy építendő orosz ortodox templomban vagy annak közelében látná a legmegfelelőbbnek a demonstrációt szervező alapítvány elnöke.

Balázs Piri László, az 1956 Alapítvány kurátora úgy fogalmazott: a téren a szovjet elnyomás emlékműve magasodik.

A magyar zászlókat lobogtató mintegy kétszáz fő csoport előtt Wittner Mária úgy fogalmazott: "az '56-os forradalom zászlójából kivágott Rákosi-címer az emlékműre került. Miért kell őrizni az átkos címert?" "Diktatúra van ma is, csak demokráciának álcázzák" - jelentette ki Wittner Mária, hozzátéve, ha a demokráciát bizonyítani akarják, akkor vigyék oda az emlékművet, ahol méltón emlékezhetnek azok, akik akarnak.

A "nemzet lelkiismereteként" szónokló egykori halálraítélt - kinek beszédét többször heves taps kísérte - azt mondta: az országban zömmel olyan emberek élnek, akikben sebeket szakít fel, ha az emlékműre néznek.